Fűben-fában orvosság

„Az, hogy ma Magyarországon annyi a beteg ember, nem csak annak köszönhetjük, hogy az életmódunk rohanó lett, hogy nem figyelünk oda az étkezéseinkre, a mozgásra, és egyéb változókra. A betegségek oka lehet az is, hogy elvesztettük hagyományunkat nem ismerjük a nyelvünk adta mélységeket, nem alkalmazzuk a mindennapokban a hagyományainkat. Úgy, ahogyan Ancsel Éva gondolata is elmondja: „Ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő, s elpereg a múlt.” Sajnos nem csak a múlt pereg el, hanem az egészségünk is. A hagyományaink kötnek minket be a Világmindenségbe. A hagyományaink, a mindennapok szertartása az, mely megadja identitásunkat, azonosságunkat, részévé tesz a világnak. S ha nem tudjuk, nem éljük ezeket a hagyományokat, tradíciókat nem lesz azonosság tudatunk.
 
S a test szintjén az immunrendszer őrzi azonosságunkat. Ő mondja meg, hogy ki vagyok én, s ki nem. És azt is tudni, hogy amint fent, úgy lent, tehát ha nem tudom eredetemet, beteg leszek; s amint lent, úgy fent, tehát ha beteg vagyok lent, akkor beteg lesz a világ is.
 
És a világ beteg. Nagyon beteg. Jobbá, egészségesebbé csak úgy tehetem mind magamat, mind pedig a világot, ha először saját magamat rendezem, de nem csak a test szintjén, hanem lelki és szellemi szinten is. És ahogyan én egészségesebb leszek, úgy a világ is egészségesebbé válik.”
 
 
 
(részlet Petrovszki István: A magyar népi gyógyászat c. könyvéből)