Galagonya

(Crataegus monogyna)
 
 
„Őszi éjjel izzik, a galagonya izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik, a galagonya izzik a galagonya ruhája.”
 
                                    (Weöres Sándor: Galagonya)
 
 
 
 
 
 
 
Népies neve. gelegenye, májusvirág, májusbokor, Isten gyümölcse, istenalma, tündérbokor, banyatüske, fehértövis
 
Egy kis botanika:
 
Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, ezen belül a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó faj.
 
Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, valamint Északnyugat-Afrika és Nyugat-Ázsia.
 
Megjelenése: Az egybibés galagonya középmagas, tömötten ágas, tövises cserje vagy 5 - 8 méteres kis fa, szabálytalan, szétterülő koronával. A kéreg sötétbarna, keskeny rombusz vagy négyzet alakú pikkelyekre repedezett. A levelek ékvállúak, a féllemez közepén túl, néha tövig 3 - 5 hasábúak, hegyesedő, csak a csúcs felé fogas karéjokkal, alul, az érzugokban többnyire szakállszőrösek, felül fényes sötétzöldek, fonákjukon kékeszöldek. A levélnyél mintegy 3 centiméter hosszú, csatornás. A pálhalevelek ép szélűek. A hímnős virágok fehérek, 8 - 15 milliméter szélesek, dús bogernyőkben (bugában) nyílnak, egybibések, kellemetlen szagúak. A termés tojásdad vagy gömbölyű, vérpiros színű, nagyságuk 6 – 10 milliméter, bennük csontár található.
 
A galagonya lomberdőkben (ritkábban fenyvesekben), erdőszéleken, cserjésekben, füves lejtőkön, napos legelőkön az 1500 méter magasságig gyakori; közepesen száraz vagy üde, meleg agyag-, vályog- vagy homoktalajokon nő.
 
Virágzási ideje május - június között van.
 
Gyűjtése: virágos hajtásokat (Crataegi folium cum flore) az első bimbók nyílásakor, május-júniusban gyűjtjük.
A pirosra színeződött termés (Crataegi fructus) az első fagyok előtt, októberben szedjük.
Hatalmas tövisei miatt csak kesztyűben gyűjthetjük. 5 kg virágos hajtásvégből, 2-3 kg termésből kapunk 1 kg száraz drogot.
 
Felhasználása:
 
·         tea (virág, termés)
 
·         tinktúra (virág és termés)
 
·         bor
 
·         szörp, lekvár
 
Hatóanyagai:
 
A növényi drog tartalmaz flavonoidokat (vitexint, hiperozidot, rutint), aminszármazékokat, (feniletilamint, tiramint), proantocianidokat és triterpéneket.
 
Gyógyhatása:
 
A galagonyát a “szív gyógynövényének” is nevezik, mert bizonyítottan jó szíverősítő és szívnyugtató. Jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszben élő szívre, javítja a szívizomsejtek aktivitását, serkenti a szívizom vérellátását. Teakeveréke értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását. Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire ajánlott galagonyatea és galagonyatartalmú készítmények fogyasztása. A bogyót Kínában újabban gyomor- és petefészek tumorok kezelésében alkalmazzák.
 
Hatása.
 
·         növeli a szív vérellátását
 
·         csökkenti a vérnyomást,
 
·         vizelethajtó,
 
·         serkenti a szívműködést, tágítja a koszorúereket,
 
·         tüdőgyulladásban szívserkentő,
 
·         szünteti a szorongást, szívdobogást, szabálytalan szívműködést, rövid légzést, ideges görcsöket
 
 
Javallatok :
 
 
Szívelégtelenség, szívkoszorúér elmeszesedés, szívizomgyengeség, időskori szívgyengeség, magas vérnyomás, érelmeszesedés, szívizomgyulladás, szabálytalan szívműködés, ideges szívpanaszok, pangásos szívelégtelenség, szívgörcs, szédülés, szorongás, szívdobogás, rövid légzés,légszomj, aranyér, asztma, gyakori szívdobogás, felfúvódás, heveny láz, lesoványodás, szívbaj, szívizom elfajulás, szívbelhártya gyulladás, szívgyengeség változó korban, szívszorulás
 
 
 
Érdekesség:
 
 
Az ősi mítoszok szerint a növény villámból keletkezett, ezért a germánok galagonyát használtak a halotti máglyákon, azt remélve, ezzel segítenek, hogy a halottak lelkei a mennybe jussanak.
A római Maia istennőnek és férfi párjának, Maiusnak volt a fája, valamint a június 1-jén ünnepelt Carda istennőé, aki elveszett szüzességéért cserébe kapta Janus istentől a fehér virágú, tüskés ágat.
Az ókori görögök galagonyaágat égettek Hümenaiosz oltárán. A házasság istene, Hümenaiosz, amikor kedvesével a saját nászünnepén vett részt, váratlanul meghalt. Azóta emlékére galagonya virágaival ékesítik fel a mennyasszonyokat, a lakodalmi köszöntőket pedig hümenaiosznak hívják.
A keresztény hagyományban Mária szüzességét jelképezte a galagonya.
A kelták szerint a galagonya a tél és a sötétség istenének a fája. A hónapok közül azért lett a május fája, mert valamikor ebben a hónapban tartózkodni kellett a nemi érintkezéstől. E böjtös időszakra a rómaiak a Flora istennőnek szentelt április végi, május elejei orgiába fúló mulatságokon, a három napig tartó Floralia ünnepen készültek fel. Ezeket a galagonya fehér virága is díszítette. A Flora-ünnepeket követő gyászidőszak május 4-én, Szent Flórián vértanúságának a napján vette kezdetét. E napon a britek még a múlt században is a források, kutak körüli galagonyabokrokhoz vonultak, öltözetüket megtépdesték, és a rongyokat az ágakra aggatták.
A növénnyel szemben táplált vegyes érzelmeket jelzik a ma is élő brit hiedelmek. Virágzó ágát tilos bevinni a házba, mert állítólag a keresztre feszített Jézus töviskoronája galagonyából készült, s ezért a családban bekövetkező halálhoz vezet. Ez okból levágni sem szabad a bokor ágait.
Némelyek szerint a galagonya szent növény, amelynek segítségével - mivel nincsenek benne negatív energiák - megnyugvás nyerhető. Sokfelé úgy tartják, hogy szerencsét hoz a tulajdonosának, és jó termést a földnek, melyen található. Ha Szent Iván éjszakáján vagy mindenszentekkor alája ül az ember, tündérvarázslatban lesz része. Régen a galagonyabokrokat a tündérek találkozóhelyének tekintették, ezért a szántás idején köröket rajzoltak köréjük, nehogy az ekével háborgassák őket. A galagonya virágzása biztos jele annak, hogy vége a télnek és küszöbön a tavasz, ezért az évszakváltás jelének vagy időjárási ómennek is tekintik.
 
 Galagonyából készíthető ételek, italok:
 
Galagonyatea:
 
1 evőkanál virág-, vagy levél 2 dl forrásban lévő vízzel leforrázzuk, majd 10 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük.
 
Ha érett termésből készítjük:
 
2 evőkanálnyi bogyót 2 dl vízzel 5 percig kis lángon forralunk, majd langyosan leszűrjük. Kísérletek igazolják, hogy napi 2-3 adag galagonya tea rendszeres fogyasztása jelentősen javítja a szívbetegek állapotát, és csökkenti a légszomjat is. Mellékhatása ez idáig nem ismeretes még hosszú távú fogyasztás után sem.
 
Galagonyaszesz:
 
Egy jól zárható üveget lazán teletöltünk galagonyával és felöntjük gabona- vagy gyümölcspálinkával. Jól lezárva 2-3 hétig állni hagyjuk, időnként kicsit megrázogatjuk. Mikor szép barna színe lesz, mint a teának akkor átszűrjük. A tinktúrát fogyaszthatjuk magában, de csepegtethetjük teába is.
 
Galagonyabor:
 
 
Elkészítése: A dércsípte galagonyát összezúzzuk. 1 kg mag nélküli gyümölcsre 4 l. forró vizet töltünk, 2 napig előerjesztjük, majd enyhén kipréseljük. Az így nyert léhez 75 dkg. cukrot adunk fajélesztővel beoltjuk. Miután kierjedt lefejtjük, palackozzuk, és légmentesen ledugaszoljuk.
 
Galagonyalekvár:
 
Hozzávalók: 1 kg galagonyabogyó, cukor, víz.
 
Elkészítés: a megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és öntsünk rá annyi vizet, hogy egyharmadáig ellepje. Tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön állandóan kevergetve sűrítsük. Az elkészült lekvárt merjük kifertőtlenített üvegekbe.
 
Galagonyazselé:
 
50 dkg galagonyabogyót és 5 db birsalmával péppé forralunk. Átpasszírozzuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük és hagyjuk kihűlni. Süteményszaggatóval kiszaggatjuk.
 
Tavaszi galagonyaszósz:
 
50 dkg vad zöldségfélét (galagonya levél, kányazsombor, mezei sóska, stb.) vágjunk össze, a megmosásuk után. Ízesítsük citromlével, vagy tárkonyecettel, mézzel. Keverjünk hozzá extra szűz olíva olajat. Tálaljuk a húsvéti finomságokhoz.