A pajzs

A pajzs

Eleink esetében a keleti lovas népeknél általánosan elterjedt bőrpajzs vagy a törökül kalkannak nevezett vesszőpajzs tűnik reálisnak. Mérete mindkét esetben legfeljebb akkora, hogy a harcos hátára vetve ne akadályozza őt az íjászatban, vagy a lovas hadakozás egyéb mozgásaiban, de legalább akkora, hogy számottevő védelmet nyújtson.

A megfelelő kikészítésű kemény marhabőr kiváló védelmi tulajdonságokkal bír, el tud téríteni egy szablyavágást vagy kopjaszúrást, sőt még nyílvesszők ellen is védelmet nyújt. Ugyanakkor könnyű és nem törékeny. Pereménél körben, valamint közepénél vékony vaslemezzel vagy fémpánttal megerősítve még a közelharcban is komolyan vehető pajzsot kapunk. Kézhez rögzítése, fogó kialakítása összesen négy ponton felerősített bőrszíjjal vagy kötelékkel történhet.

Szinte ugyanezek mondhatók el a kalkanról is. Ez a konstrukció úgy készül, hogy szívós, vékony vesszőket spirálisan feltekerünk, s fonallal folyamatosan és nagyon sűrűn összefogva az egymás mellé eső vesszőszakaszokat. Végeredményként egy enyhén domború „tálformát” kapunk. A jurta használó népek körében ez az eljárás mindmáig fennmaradt.